SOHARÓZA

/írta: Cserne Klári - kórustag/

mi közöm nekem egyáltalán ehhez a Cseh Tamáshoz, 
milyen jó ez a Cseh Tamás,
hogy utálom a Cseh Tamást,
meg hogy hogy a francba csinálja ezt a Cseh Tamás, 
meg hogy úgy unom már a Cseh Tamást,
meg hogy bármeddig hallgatnám ezt a Cseh Tamást, 
meg hogy most komolyan, egy iskolai rajztanár ez a Cseh Tamás,
és hogy milyen jó, indián is ez a Cseh Tamás,
és egyáltalán, kinek érdekes ma ez a Cseh Tamás,
és hogy kinek ne volna érdekes bármikor ez a Cseh Tamás,
vagy hogy mitől jó a Cseh Tamás,
sőt hogy jó-e a Cseh Tamás, 
aztán hogy mit szólna ehhez a nagy hajcihőhöz a Cseh Tamás,
és tényleg, mit szól hozzá Cseh Tamás, 
és hogy hányféle is a Cseh Tamás,
de hogy mi köze ennek a Cseh Tamásnak ahhoz a Cseh Tamáshoz,
hányféle is a Cseh Tamás,
és amivel mi foglalkozunk az Cseh Tamás,
vagy Csehtamás,
vagy csehtamás
vagy CSEHTAMÁS

csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás
csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás
csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás
csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás

ha egy szót túl sokszor mondasz, egyszercsak rájössz, hogy annak a szónak nincs is semmi értelme. 
Akármi legyen is ez a szó.
De ha aztán még sokszor mondod, mert nem tudsz helyette mást mondani, 

csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás
csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás
csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás
csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás
csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás
csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás
csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás
csehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamáscsehtamás

akkor egyszercsak megint elkezd derengeni valami, ami talán teljesen más, mint az elején volt.

/írta: Madaras Sándor - kórustag/

Adott egy darab - vagyis azt hisszük, hogy adott. Változik az is, ahogy mi változunk. Adott egy másik tér, egy másik közeg, ahol ismét belebújhatunk egy ismerős zenébe, ami a miénk. Megint megmutathatjuk. Akik lemaradtak és akik ott voltak de nem tudtak betelni. Mert ez egy olyan sokrétű mű, hogy bizony nem lehet csak úgy. Elképzelem, hogy nem voltam a próbákon és csak a kész művel szembesülök. Egyszer. Megüt a darab. Bámulom, mint valami organizmust, amit képtelenség kiismerni, de mégis elemi erővel vonz magába. Érzem, hogy vannak belső törvényszerűségei, de nincs erőm az összefüggéseket kémlelni, mert a mű közben már máshol jár. Újabb ajtókat nyit. Elrévült állapotban konstatálom, hogy vége a darabnak és fogalmam sincs mi volt ez, de bennem van és ez jó érzés.

A tények. Nényei Pál szövegére Sztojanov Georgi ír zenét. Először színpadi cselekményként adjuk elő a Zeneakadémián. Majd Tarr Feri egy élő videoklipet vizionál. Egyetlen végtelen snitt, mint Jancsónál. Mindenki minden részlet teljes birtokában. Mindenki felelős az egészért. Az unplugged, az erősített, a torzított, az előre felvett rétegek egymáson és egymás után. Az ember, a technika és az ördög - a technikáé vagy az emberé, nem derül ki - hármas tánca. Karmesterek garmadája. Zenekari-, kórus-, szcenikus-, technikai- és a szerzői karmester kérései a kórus felé. Elképzelhetetlen, de egy láthatatlan koncepció mégis összetartja az egészet. Hihetetlen, de mire odaérünk, tényleg boldogan fogom a társam kezét és átszellemülten éneklek, mert egész valómban átélem azt, hogy Csodálatos Élet.

írta Spilák Zsuzsa, a Soharóza tagja

Az egész szeptemberben kezdődött, amikor szülinapomra koncertet kaptam ajándékba drága sógornőmtől.

Vagy akkor, amikor pár éve meghallottam Georgi Macbeth monológját a Zeneakadémián és csontig hatolt a zsenialitás?

Dehogy! Az egész akkor kezdődött, amikor…

A két szálon futó konkrét cselekmények ilyeténképpen történtek:

1. szál
Halas Dóra meghívja bátyját és sógornőjét egy Zap Mama koncertre. A koncert után a büfében Dóra egy fél mondattal utal arra, hogy egy új kórus indítását tervezi, színházi alkotótársakkal. Spilák Zsuzsa izgalmasnak találja a tervet, de csak mint sógornőjét szívből szerető rokon.
Másnap Spilák Zsuzsa az interneten Zap Mama infók után kutat, és rátalál egy felvételre, mely rendkívüli módon leköti figyelmét. Az elkövetkező hetekben is élénken élnek benne a zenei hatások.

2. szál
Sztojanov Georgi és Spilák Zsuzsa közös projekten dolgoznak. Megbeszélést tartanak egy kortárs zenei koncerttel egybekötött fotóvetítésről. Később Georgi levélben kér elnézést, hogy annyira elfoglalt, és megemlíti, hogy többek között azért, mert részt vesz Halas Dóra most formálódó új kórusában. Spilák Zsuzsa hirtelen visszaemlékszik a Zap Mama koncert utáni elejtett megjegyzésre, és azonnal levelet ír sógornőjének, hogy szeretne csatlakozni a kórushoz. Ez volt az a varázslatos pillanat, melyben a két külön szálon futó eseménysor egy szemvillanás alatt egyesült.

A kórus első találkozásakor Dóri felvillantotta egy izgalmas, kísérletező, formabontó zenei játék lehetőségét. Hazamentem és annyira összecsengett minden. De hiszen ez olyan, mintha visszaásnánk az agyontaposott földkéreg alatti gyökérkezdeményekig! Mintha a testünket újra felfedezve, rejtett zugainkból kilihegnénk, kiüvöltenénk a ritmust, a hangot, a csendet. De hiszen ez olyan, mint amit Zap Mamáék meséltek!

Másnap átküldtem Dórinak azt a bizonyos felvételt, melynek 31. percében elhangzik egy afrikai dal.

http://uk.youtube.com/watch?v=CoZDAuLc3JQ

Ez az OE dal (Soharóza értelmezésben) keletkezésének hiteles története.
Hálás köszönet Zap Mamának és a sorsnak.

/írta: Vásárhelyi Gábor - kórustag/

Az éneklés testi, lelki, szellemi figyelmet és rákészülést igénylő összetett, mély, spirituális élmény. A Soharóza próbák ezért az emberi létezés legkülönbözőbb szintjeit megmozgató, rendhagyó bemelegítő beénekléssel kezdődnek. A külső szemlélő számára minden bizonnyal sokkoló látvány lehet egy beéneklő-transzállapotban lévő Soharóza tag megpillantása, de sokszor még mi magunk is csukott szemmel végezzük karnagyunk kíméletlenül felforgató és a normális életfelfogásból végletesen kizökkentő utasításait, hogy ne zavarjuk egymás teljes elmélyülését, ellazulását, kitisztulását. A meditáció, a tai-chi, a jóga, a hipnózis, a kollektív módosult tudatállapotok és a szélsőséges szektaülések keverékeként jellemezhető zártosztály-party 15-30 perce ugyanis elég ahhoz, hogy minden kórustag elfelejtse aznapi gondjait, és izmait, hangszálait és gondolatait ellazítva készen álljon a próba érdemi folytatására. A „beéneklős” feladatok között ugyanúgy helyet kap a kollektív hátmasszázs mint a látszólag eszetlen vicsorgás és sikítozás, de nem nélkülözzük a virtuális zenés-táncos gerelyhajítást vagy egy teáskannával való teljes testi-lelki azonosulást sem. A nyitottság, a szuggesztibilitás és a gátlástalanság nagy előnyök, de ha körülötted mindenki megbolondul, úgyse maradsz normális te sem!