előadásaink



MINDENÜTT JÓ
Szlengblog-opera

Szemlőhegyi Barlang
2010. február 5,7,12,13.
19.30 és 21 órakor

„Oboázzon lelkünknek a fény” - újra látható az első magyar szlengblog-opera.

A nagy érdeklődés miatt ismét látható az első magyar szlengblog-opera a fővárosi Szemlő-hegyi-barlangban. A Soharóza Kórus és Göttinger Pál rendező közös produkciójára az októberi PLACCC Fesztiválon az összes jegy elkelt. Aki ősszel lemaradt a Mindenütt jó című előadásról vagy újra megnézné, februárban nyolc időpont közül választhat.




kórustagok

Csatádi Ádám
Cserne Klára
Eörsi Sarolta
Földi Bálint
Göttinger Klára
Göttinger Magda
Hajdú Marietta
Halas Dóra / KARNAGY
Hám Bernadett
Jankó Dániel
Juhász Éva
Komlósi Sarolta
Kozma Kriszta
Ligeti László
Lokody Ákos
Murányi Norbert / TITKÁR
Nagy Lilla
Pap Kinga Marjatta
Pribay Veronika
Rácz Dóra
Róna Péter
Simon Júlia
Spilák Zsuzsanna
Szálka Zsuzsanna
Szász Bence
Szintai-Molnár Péter
Tihanyi Benedek
Turchányi Dániel
Turchányi Márton
Vági Péter

VENDÉGEINK VOLTAK ÉS LESZNEK:

Csongrádi Gábor
Göttinger Pál / RENDEZŐ
Madaras Sándor
Polonyi Artemisz
Rácz Nóra
Rubik Ernő Zoltán / ZENESZERZŐ
Szász Barna
Sztojanov Georgi / ZENESZERZŐ
Tóvári Krisztina
Vásárhelyi Gábor
Vesmás Bence

stáb

HANGFELVÉTEL
Madaras Sándor, Murányi Norbert

FOTÓ
Kovács Márton, Mautner Márk, Spilák Zsuzsanna, Tóth Simon Ferenc

VIDEÓ
Fiantok Dániel, Tóth Simon Ferenc

BLOG
Halas Dóra, Lokody Ákos, Szász Barna, Szász Bence

ővelük és őbennük





Soharóza hírfolyam

amire évek óta várunk...

2009.04.22. 15:21 kishalas

text-align: center;

 

  

HÁZI ZENESZERZŐNK,


SZTOJANOV GEORGI


DIPLOMAKONCERTJE:

 

2009. ÁPRILIS 26. VASÁRNAP, 19:00
ZENEAKADÉMIA NAGYTEREM

 

Fellép a misztikus formátumú Halastó, az álomhangú Városminor és a forrásban lévő Soharóza.

 

Gyertek már el!

(A belépés ingyenes.)

 

A koncert után ünneplés az RS9-ben!

 

 

Egyébként amit Georgiról tudni kell:

1985-ben született a bulgáriai Dobricsban. Zenei pályáját a Magyar Rádió Gyermekkarában kezdte. Akkor döntötte el, hogy zeneszerző lesz, amikor Eötvös Péter Atlantisz című darabjában póttagként megtanulta a gyermek szólista szerepét.
A Bartók konziban tanult zeneszerzés szakon, Fekete Győr István irányítása alatt, majd következett a Zeneakadémia, ahol jelenleg végzős hallgató.
 
A Horváth Bálinttal és Zarándy Ákossal közös diplomakoncerten Georgi műsora a következő:

 

Zapali sa gora
bolgár népdalfeldolgozás 16 szólamú kamarakórusra

 

Városminor kamarakórus, vezényel: Ney Andrea

 

Éhség
paradicsomi jelenet három felvonásban szopránra, népi altra és színészre
5 zenésszel és színpadi kórussal, Nényei Pál szövegére

 

Herczku Ágnes – Narrátor, Seltopuzik, Kígyó
Bodrogi Éva – Éva
Göttinger Pál – rendező, Ádám
Földesi Péter – fuvola, altfuvola, pikkoló
Bartek Zsolt – klarinét, basszusklarinét, tenor szaxofon
Krulik Eszter – hegedű, brácsa
Gallai Judit – cselló
Koltai Katalin – gitár, elektromos gitár, basszusgitár, szitár
Soharóza kórus, karnagy: Halas Dóra

 

Zeit und Ewigkeit
oratórium Angelus Silesius szövegei nyomán

 

énekes szólisták:
Ney Bianka – gyerekszólista
Szanka Zsuzsanna – szoprán 1.
Juhász Orsolya – szoprán 2.
Szakács Ildikó – szoprán 3.
Bodrogi Éva – szoprán 4.
Szathmáry Judit – szoprán 5.
Philipp György – tenor
Orendt Gyula – bariton
Silló György – basszus

MR Gyerekkar (karigazgató: Thész Gabriella)
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Alma Mater kórusa (karigazgató: Erdei Péter)
MR Szimfonikus Zenekar

vezényel: Tihanyi László

 

Főtárgytanár: Orbán György

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló halastó sztojanov georgi

FOOTER cikk by EveCarrot

2009.04.14. 16:20 kishalas

 


„Egy új világban vagy. Egy új játék főszereplője. Menj be a sötét terembe, és keress helyet magadnak a ledlámpa segítségével. Választhatsz: párnára ülsz és az epicentrumban ér téged az élmény, vagy székről, kívülről tekintesz le az eseményekre. Az utánad érkezők érdekében töltsd fel a helyeket.” – részlet abból a műsorfüzetből, amelyet a kezünkbe nyomtak, miután megváltottuk a jegyet a jeges-lábas fémjelezte (pillantsunk csak a képre!), titokzatos koncertre. Minden arra készített, hogy az előadás nem lesz mindennapi, várakozásunkat azonban még így is sikerült felülmúlni. Kedves olvasó, kérjük, tartson a FOOTER.HU-val, vizsgáljuk meg ezt a másik dimenziót, ahová ez a koncert vezethet minket.

Soharóza. Valami új, valami szokatlan. Egy kórus, amely áttöri a megszokott határokat, amely megpróbálja most feloldani a „felületi feszültséget”; kísérletet tesz arra, hogy megszűnjön a láthatatlan fal előadó és befogadó között.
Halas Dóri, a formáció karnagya, a következőképpen definiálja a Soharózát:
''A zene egy elvont sütőforma, amibe az alapanyagot öntheted. Absztrakt és ezért végtelen: minden zene rólad szól. A közösségi zene - a közös éneklés - pedig erős. Már önmagában egy működő társadalom. Akkor mi mindenre képes egy olyan társadalom, aki a szabályokat betartva együtt keresi a szelepet és tágítja önnön határait? Kiderül. Soharóza.''
Igen, most tényleg kiderül; a jegy, a ledlámpa már a kezünkben van, nyílik az ajtó. Ott vagyunk. Mocorgás van, mindenki keresi a helyét az apró teremben.
Gyorsan elfoglalunk egy helyet, közvetlenül melletted. Szemlélődünk. Lassan meg lehet szokni a sötétet, már nem zavar. A falak talán fehérek lehetnek; egy előadó-féleségben vagyunk. Sötétítő függönyökkel rekesztették ki a fényt. De a világosság utat tör, a réseken át. Látszik, hogy a nap még nem nyugodott le teljesen. Néha egy-egy lámpa fénye táncol körbe szobán.
S ők ott állnak középen. Sötét ruhás emberek, talán háttal állnak egymásnak. Igen. Lassan elnémul a terem. Még a lélegzetet is hallani. A tiédet is. Lassan az ő sóhajaik is életre kelnek. Bennünk.
Soharóza. Valami új, valami szokatlan. Be kell, hogy valljuk, volt némi előítélet, bennünk a koncert előtt. A plakát olyasfajta életérzést sugallt, ami talán már túlságosan is túl modern.

Az előadáson miután a légzés, az éjszaka hangjai, titkos szerelmek sóhajai elültek, fokozatosan egy ébredező táj, egy tópart rajzolódott ki. Lassan lámpa gyúlt, s a kórus életre keltette a természetet. A tagok ott álltak mellettünk, a hatás nem is lehetett volna közvetlenebb. Vártuk, mikor kezdődik már el a műsor, aztán rádöbbentünk, hogy már rég tart az előadás.
Az első valódi dal, egy jávai ének feldolgozása volt. A kórus bebizonyította, hogy bizony ők aztán tudnak énekelni. Alig hittük el, hogy ez tényleg improvizáció, hihetetlen összhangban adták elő a művet, miközben Halas Dóri, a kórus karnagya, apró jelekkel valamiféle utasításokat adott. ’Medicina’ című daluk, egy élő boncolást volt hivatott bemutatni. A majom ugrott, s szép fejes lett belőle… Odafagytunk a székhez, annyira hatásosan jelenítették meg a véres, gennyes folyamatot.
Egyik legkülönösebb darab a koncerten, a ’Mosszgóhang’ volt. Néhány kórustag szépen egymás mellé állt, úgy, mint akár mi is tehettük anno a tornaórán. Egy-egy feladatot kellett végrehajtania a szereplőknek. Egy mozdulatsor, melyet kétszer-háromszor elismételtek. Aztán mikor lement az „első kör” az előbbi produkciójukat előadták hanggal is. Leírhatatlan jelenség. Asszociációs mennyország, vagy tébolyda; képtelenek voltunk eldönteni melyik. Ami felemelő ebben az egészben, az, hogy itt nem csak „marketing ámítás” volt, hogy „miénk a mű”, valóban azt lehet érezni, hogy az. Hagytak gondolkodni, engedték, hogy azt kezdjünk a látottakkal, ami csak jólesik.
Éppen hogy megtalálták a lélektani határt. Tudták, hogy szabadságot kell adniuk ahhoz, hogy ők is a saját szabályaik szerint játszhassanak. A technikai határok átlépése így vált befogadhatóvá. Azt nem mondjuk, hogy mindegyik szám egyformán tetszett, de ami tény, hogy az előadás magával ragadó, az ötletek sokszínűsége végig fenntartja a figyelmet…
Soharóza. Valami új, valami szokatlan. A kórus kisbabáról kapta a nevét… Nem hiszik el? Járjanak utána!

Soharóza Felületi Feszültség koncert
MU Színház, belépő: 1000 forint

Szólj hozzá!

Címkék: kritika felületi feszültség

INDEX cikk by Szemző Dávid

2009.04.02. 08:37 kishalas

 

Nyisd tágra a kopoltyút!

 
2009. március 31., kedd 10:57


Alternatív kórus előadás színhelye volt a MU színház emeletén található Szputnyik Hajózási Társaság fülledt terme este. Nem a „Túrót eszik a cigány” típusú kórusművet vártunk, hanem a kórustól megszokott izgalmas kísérletet, és még annál is jobb lett.

Mindent kipróbált a Soharóza kórus, amit húsz emberrel éneklés címén ki lehet próbálni egy színpadon. A kötetlen színdarabként felépülő játékban volt kórusimprovizáció, ami magában is szokatlan műfaj, voltak művek, melyeket az egyik kórustag – Sztojanov Georgi – írt, volt ősi jávai ének, gegparádé és mozgásszínház.

Mivel a kórus egy sötét teremben, a nézők gyűrűjében vezeti elő produkcióját, rögtön az elején a Harmadik típusú találkozások csúcsjelenetét idéző szeánszhangulat alakult ki. Egy új játék főszereplője lett a néző, már amikor átvette az instruáló füzetecskét. „Menj be a sötét terembe, és keress helyet magadnak a ledlámpa segítségével” – jött az első utasítás, és aztán minden felvonásnál újabb oldalon igazítottak el bennünket arról, hogy mit látunk, hallunk, milyen helyzetbe képzeljük bele magunkat.

A lazán egymáshoz kapcsolódó felvonásokból interaktív előadás született, az élmény az éjszakai pálmaház belsejében elérhető tudatállapotba ringatott, mert épp fogékonyabb hangulatomban talált. A darab alapvető célja amúgy épp ez, hogy a néző aktív részesévé váljon, ezért kommunikál folyamatosan a füzet lapjain keresztül: a néző felfeküdhet a boncasztalra, énekelhet a kórussal, átrendezheti a teret a párnáival. És még meg is tapsolják az előadás végén a fellépők a büfébe érkező közönséget.

A produkció Halas Dóra karvezető vezénylete alatt, de jobbára közös brainstorming során alakult ki: a próbafolyamatban alapvetően a már említett kórusimprovizáció vitte a prímet. Minden tag a vezető által aktuálisan megszabott hangokból válogatva kezdett el hosszan, kitartva énekelni, ebből egyfajta hangszőnyeg keletkezett, és örvénylett a bevezető alatt. Helyben született meg a zene, amibe vakkantások, madárcsicsergés-utánzás, lihegés, csettintgetés és fújtatás is beletartozott.

Az előadás a Felületi feszültség címet kapta, ami nem bonyolult ötlettársítás. A Soharóza kórus is inkább a saját nevén agyalt sokat, és egyik műsorszámként éppen ezért az elvetett ötletnevek (paplanernyő, panelhang, expandikus létezés, rügy, rothadás, kefír, tér-idő kontinuum, testnedv, tág kopoltyú és még több száz név) csendültek fel az ehhez direkt kodályos alakzatban felálló énekkarból, ami kifejezetten viccesre sikerült.

A kórusban egyedül a karvezető és a zeneszerző profi zenészek, a többiek amatőrök. Talán néhány gyengébb megmozdulása volt a fellépőknek az egyszemélyes magánszámok között, de ez az improvizatív jelleg miatt elkerülhetetlen. Összességében az előadás működött, a jó zene miatt mindenképpen.

Szólj hozzá!

Címkék: kritika felületi feszültség

süti beállítások módosítása