SOHARÓZA

„Egy új világban vagy. Egy új játék főszereplője. Menj be a sötét terembe, és keress helyet magadnak a ledlámpa segítségével. Választhatsz: párnára ülsz és az epicentrumban ér téged az élmény, vagy székről, kívülről tekintesz le az eseményekre. Az utánad érkezők érdekében töltsd fel a helyeket.” – részlet abból a műsorfüzetből, amelyet a kezünkbe nyomtak, miután megváltottuk a jegyet a jeges-lábas fémjelezte (pillantsunk csak a képre!), titokzatos koncertre. Minden arra készített, hogy az előadás nem lesz mindennapi, várakozásunkat azonban még így is sikerült felülmúlni. Kedves olvasó, kérjük, tartson a FOOTER.HU-val, vizsgáljuk meg ezt a másik dimenziót, ahová ez a koncert vezethet minket.

Soharóza. Valami új, valami szokatlan. Egy kórus, amely áttöri a megszokott határokat, amely megpróbálja most feloldani a „felületi feszültséget”; kísérletet tesz arra, hogy megszűnjön a láthatatlan fal előadó és befogadó között.
Halas Dóri, a formáció karnagya, a következőképpen definiálja a Soharózát:
''A zene egy elvont sütőforma, amibe az alapanyagot öntheted. Absztrakt és ezért végtelen: minden zene rólad szól. A közösségi zene - a közös éneklés - pedig erős. Már önmagában egy működő társadalom. Akkor mi mindenre képes egy olyan társadalom, aki a szabályokat betartva együtt keresi a szelepet és tágítja önnön határait? Kiderül. Soharóza.''
Igen, most tényleg kiderül; a jegy, a ledlámpa már a kezünkben van, nyílik az ajtó. Ott vagyunk. Mocorgás van, mindenki keresi a helyét az apró teremben.
Gyorsan elfoglalunk egy helyet, közvetlenül melletted. Szemlélődünk. Lassan meg lehet szokni a sötétet, már nem zavar. A falak talán fehérek lehetnek; egy előadó-féleségben vagyunk. Sötétítő függönyökkel rekesztették ki a fényt. De a világosság utat tör, a réseken át. Látszik, hogy a nap még nem nyugodott le teljesen. Néha egy-egy lámpa fénye táncol körbe szobán.
S ők ott állnak középen. Sötét ruhás emberek, talán háttal állnak egymásnak. Igen. Lassan elnémul a terem. Még a lélegzetet is hallani. A tiédet is. Lassan az ő sóhajaik is életre kelnek. Bennünk.
Soharóza. Valami új, valami szokatlan. Be kell, hogy valljuk, volt némi előítélet, bennünk a koncert előtt. A plakát olyasfajta életérzést sugallt, ami talán már túlságosan is túl modern.

Az előadáson miután a légzés, az éjszaka hangjai, titkos szerelmek sóhajai elültek, fokozatosan egy ébredező táj, egy tópart rajzolódott ki. Lassan lámpa gyúlt, s a kórus életre keltette a természetet. A tagok ott álltak mellettünk, a hatás nem is lehetett volna közvetlenebb. Vártuk, mikor kezdődik már el a műsor, aztán rádöbbentünk, hogy már rég tart az előadás.
Az első valódi dal, egy jávai ének feldolgozása volt. A kórus bebizonyította, hogy bizony ők aztán tudnak énekelni. Alig hittük el, hogy ez tényleg improvizáció, hihetetlen összhangban adták elő a művet, miközben Halas Dóri, a kórus karnagya, apró jelekkel valamiféle utasításokat adott. ’Medicina’ című daluk, egy élő boncolást volt hivatott bemutatni. A majom ugrott, s szép fejes lett belőle… Odafagytunk a székhez, annyira hatásosan jelenítették meg a véres, gennyes folyamatot.
Egyik legkülönösebb darab a koncerten, a ’Mosszgóhang’ volt. Néhány kórustag szépen egymás mellé állt, úgy, mint akár mi is tehettük anno a tornaórán. Egy-egy feladatot kellett végrehajtania a szereplőknek. Egy mozdulatsor, melyet kétszer-háromszor elismételtek. Aztán mikor lement az „első kör” az előbbi produkciójukat előadták hanggal is. Leírhatatlan jelenség. Asszociációs mennyország, vagy tébolyda; képtelenek voltunk eldönteni melyik. Ami felemelő ebben az egészben, az, hogy itt nem csak „marketing ámítás” volt, hogy „miénk a mű”, valóban azt lehet érezni, hogy az. Hagytak gondolkodni, engedték, hogy azt kezdjünk a látottakkal, ami csak jólesik.
Éppen hogy megtalálták a lélektani határt. Tudták, hogy szabadságot kell adniuk ahhoz, hogy ők is a saját szabályaik szerint játszhassanak. A technikai határok átlépése így vált befogadhatóvá. Azt nem mondjuk, hogy mindegyik szám egyformán tetszett, de ami tény, hogy az előadás magával ragadó, az ötletek sokszínűsége végig fenntartja a figyelmet…
Soharóza. Valami új, valami szokatlan. A kórus kisbabáról kapta a nevét… Nem hiszik el? Járjanak utána!

Soharóza Felületi Feszültség koncert
MU Színház, belépő: 1000 forint