/írta: Vásárhelyi Gábor - kórustag/
Az éneklés testi, lelki, szellemi figyelmet és rákészülést igénylő összetett, mély, spirituális élmény. A Soharóza próbák ezért az emberi létezés legkülönbözőbb szintjeit megmozgató, rendhagyó bemelegítő beénekléssel kezdődnek. A külső szemlélő számára minden bizonnyal sokkoló látvány lehet egy beéneklő-transzállapotban lévő Soharóza tag megpillantása, de sokszor még mi magunk is csukott szemmel végezzük karnagyunk kíméletlenül felforgató és a normális életfelfogásból végletesen kizökkentő utasításait, hogy ne zavarjuk egymás teljes elmélyülését, ellazulását, kitisztulását. A meditáció, a tai-chi, a jóga, a hipnózis, a kollektív módosult tudatállapotok és a szélsőséges szektaülések keverékeként jellemezhető zártosztály-party 15-30 perce ugyanis elég ahhoz, hogy minden kórustag elfelejtse aznapi gondjait, és izmait, hangszálait és gondolatait ellazítva készen álljon a próba érdemi folytatására. A „beéneklős” feladatok között ugyanúgy helyet kap a kollektív hátmasszázs mint a látszólag eszetlen vicsorgás és sikítozás, de nem nélkülözzük a virtuális zenés-táncos gerelyhajítást vagy egy teáskannával való teljes testi-lelki azonosulást sem. A nyitottság, a szuggesztibilitás és a gátlástalanság nagy előnyök, de ha körülötted mindenki megbolondul, úgyse maradsz normális te sem!