előadásaink



MINDENÜTT JÓ
Szlengblog-opera

Szemlőhegyi Barlang
2010. február 5,7,12,13.
19.30 és 21 órakor

„Oboázzon lelkünknek a fény” - újra látható az első magyar szlengblog-opera.

A nagy érdeklődés miatt ismét látható az első magyar szlengblog-opera a fővárosi Szemlő-hegyi-barlangban. A Soharóza Kórus és Göttinger Pál rendező közös produkciójára az októberi PLACCC Fesztiválon az összes jegy elkelt. Aki ősszel lemaradt a Mindenütt jó című előadásról vagy újra megnézné, februárban nyolc időpont közül választhat.




kórustagok

Csatádi Ádám
Cserne Klára
Eörsi Sarolta
Földi Bálint
Göttinger Klára
Göttinger Magda
Hajdú Marietta
Halas Dóra / KARNAGY
Hám Bernadett
Jankó Dániel
Juhász Éva
Komlósi Sarolta
Kozma Kriszta
Ligeti László
Lokody Ákos
Murányi Norbert / TITKÁR
Nagy Lilla
Pap Kinga Marjatta
Pribay Veronika
Rácz Dóra
Róna Péter
Simon Júlia
Spilák Zsuzsanna
Szálka Zsuzsanna
Szász Bence
Szintai-Molnár Péter
Tihanyi Benedek
Turchányi Dániel
Turchányi Márton
Vági Péter

VENDÉGEINK VOLTAK ÉS LESZNEK:

Csongrádi Gábor
Göttinger Pál / RENDEZŐ
Madaras Sándor
Polonyi Artemisz
Rácz Nóra
Rubik Ernő Zoltán / ZENESZERZŐ
Szász Barna
Sztojanov Georgi / ZENESZERZŐ
Tóvári Krisztina
Vásárhelyi Gábor
Vesmás Bence

stáb

HANGFELVÉTEL
Madaras Sándor, Murányi Norbert

FOTÓ
Kovács Márton, Mautner Márk, Spilák Zsuzsanna, Tóth Simon Ferenc

VIDEÓ
Fiantok Dániel, Tóth Simon Ferenc

BLOG
Halas Dóra, Lokody Ákos, Szász Barna, Szász Bence

ővelük és őbennük





Soharóza hírfolyam

Miért kórusimpró a Mindenütt jó?

2009.10.04. 15:23 kishalas

Nehéz fogalom ez: a kórusimpró.

Azt mindenki tudja, mi az a kórus és hogy mi az az improvizáció. A kórusimpró valahogy mégse ennek a kettőnek az ötvözete, hanem valami más, amire pont nincs megfelelő szó.

Ezért itt egy kis magyarázat arra, hogy a Placcc fesztiválos Mindenütt jó című előadásunkban mit is értünk mi kórusimpró alatt.

Fotó: Udvardy Dávid - http://davidudvardyphoto.com

1. Az improvizáció legfőbb eleme a VÉLETLEN. Véletleneken alapul például a nyitány, amikor klikkesedve bulizunk, és minden zenei klikknek van egy vezetője, aki saját belátása szerint ki- és beintheti a csoportját. Olyan ez, mintha különböző színű szűrőket tennél egymás mögé, időnként valaki kihúz egyet, aztán valaki egy másikat, néha egyszerre többet is, és sosem tudni, épp milyen szín alakul ki.

2. Improvizatív elem a szabad tempó, a szabad szünet, a szabad beszéd, a szabad hang. A SZABADSÁG persze sosem (vagy majdnem sosem) jelent teljes szabadságot, mindig csak bizonyos játékszabályokon belüli szabadságot. Ez például elég jól leképezi a társadalmat: szabadságban élhetünk, de megvannak a kortlátaink, ölni például nem annyira ildomos még egy szabad országban sem. De elég jól leképezi a lelkünket is: cselekedhetünk, érezhetünk saját akaratunk szerint, de legtöbben mégis behatárolódunk egy bizonyos viselkedési normába, nehogy rosszat gondoljon a szomszéd. Na, mi is ilyesmi gátakat szabtunk magunknak. Egyrészt, hogy legyen némi kis formája a dolognak, másrészt hogy a szomszéd (a közönség) is élvezhesse. 

3. Vannak olyan tételeink, melyek improvizálva születtek, ám az előadás idejére már fixálódtak mind a hangok, mind a felépítés. Ilyen a Rabbulák szomorú távozása a fogságba (Ha rámutráznak a tücskök a sünre), illetve az előadás zárótétele, a Rajsági himnusz. A próbák során csoportokba rendeződtünk (hol véletlenszerűen, hol pedig szólamok szerint), és egy adott dallamra minden csoport kitalálta, feltalálta a saját szólamát. A dallamot addig ismételgettük, amíg nem épült fel szépen fokozatosan egy 4-5-6 szólamú tételecske. Ezen dalok bája improvizatív keletkezésükben rejlik, ezért tudatosan nem módosítottunk az így létrejött szólamokon utólag, hiába nem felelnek meg bizonyos zeneszerzői szabályoknak, amikről amúgy is vajmi keveset tudunk (Sztojanov Georgi, házizeneszerzőnk nélkül, aki jelenleg Hollandiában csapatja tovább a zeneszerzést). Egy ilyen dalkeletkezést (kb. 10 perc) jól fel is töltünk ide a blogra.

4. Improvizációnak élünk meg minden "hibát" (nyugodtan éljétek meg ti is annak), ami a barlangi körülményeknek köszönhetően történik, mint például amikor hosszú folyosókon kígyózva énekel 25 kórista, és lassan már nem is egyszerre szól a nóta. Ez nem hiba, ezek gyönyörűséges véletlenszerűségek a Soharóza és a Szemlő-hegyi-barlang előadásában. A barlang nem csak tér és akusztika, hanem alkotótárs. Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint hogy a darab csúcspontján (valahol az aranymetszésben), a csatában ontott vércseppek megjelenésének pillanatában szóló szerepet kap maga a Barlang. Nagy tapsot neki. Tapasztalt öreg róka. Megtiszteltetés vele/benne énekelni. 

5. Ha már szleng, akkor nyelv, ha nyelv, akkor szavak, na akkor viszont tuti szóimpró. Játék a szavak elemeivel: ritmusával, hangsúlyozásával, hangzóival, hangszínével. Mindez a két követ között zajló szócsatában, ahol minden előadáson másképp hullanak darabjaira az egymás fejéhez vagdosott szavak, és áll össze mégis az egész egy nagy ritmussá, egy közös atomfegyverré. Továbbá ritmusimpró sorfalat biztosítunk a kedves közönség számára az utolsó nagy séta során. Mindenki egyedi kis téglácskaként simul bele a hiphop-trance-boogie-magyarnóta-marchingband-wienerwalzer-reggae-metal-gengszterrap-kontrázós színezetű ritmusfalba. Buli.

Szólj hozzá!

Címkék: háttér juhász kristóf mindenütt jó göttinger pali

A bejegyzés trackback címe:

https://soharoza.blog.hu/api/trackback/id/tr361431733

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása