SOHARÓZA

SOHARÓZA           Kórusimpró-performansz           /Kis/Halastókórus         MU
     
Már belépni is jó: ledlámpácskák szentjánosbogár-fényei mellett  olvasgatjuk az ismertetőt, szigorúan csak az első oldalt, mivel a továbblapozást engedő csengettyűszó által, magunk is cselekvő részesei leszünk az akciónak. A lényeg a sötét, asz ábrándos homály, amelyre mindig is vágytunk és vágyunk  a Zeneakadémia ostoba csillárai alatt...  Kezdetben vala a lélegzet, szellők lehelete, lombok zúgása,  a szél fuvallata,  - de lassúdad moccanásokkal zümmögésbe vált, hangfelhővé tornyosul,  kígyózó dallammá válik.  Egymásnak felelnek a szólamok, de önmagukon belül is állandóan változó motívumok versengenek. Van szerkezet, a laza körvonalak tág teret biztosítanak  a rögtönzésnek, a Kórusimpró-koncerteken csodált módszer egy újabb dimenzióban izmosodik elementáris élménnyé.  Nem ismerjük a jávai nyelvet, de boldogan dünnyögjük-suttogjuk együtt  a titokzatos szótagokat. Ki nézi már a füzetecskét? Elmerülünk a hullámzó hangok áradatában, egyébként is van mit figyelnünk:  az árny-énekesek állandó mozgásban vannak, előttünk, körülöttünk,  úgy lebegnek a térben, mintha bennünk élnének.  Aztán világosodik,  sorba rendeződnek,  egyenként mutatják be jellegzetes gesztusaikat,  melyek a második menetben  már hanghatásokkal is gazdagodnak.  Vitustánc, tantrikus sóhaj, halálsikoly, mini-pantomim: mindenki saját kreációjával szerepel, amely végül egyidejű tombolássá csúcsosodik.  Elvesztjük kimódolt rációnkat, oksági agyalás helyett beleveszünk a látott-hallott lehetőségek  lebilincselő forgatagába.  Ahogy a költő mondta: "Nem tudjuk, mi ez, de: nagyon jó..." Végül jön az ernyős bevonulás, az ötlettelen ál-avangárd blődli életmentő záradékaként megismert  Sztojanov Georgi-kórusmű hangzik el,  méltóbb környezetben, mert nem terheli az a temérdek üresjárat, amely azt a borzalmat elviselhetetlenné tette.  A szöveg nagyszerű, lépcsőházi asszociációk, háztartási szószemetek, elgárgyult közhelyek  ironikus halmaza,  amelyet a szellemes zene,  a fénypontok attraktív pulzálása, a ritmus karizmatikus lüktetése varázsol bűbájos finálévá. De még a ráadásnak is van ráadás: egy kis ízelítő a kórusimpró transzcendens világából:  szárnyal, ujjong, mordul és dübög,  de néha még frenetikusan ütküző fürt-hangzatok is kábítanak..., - ez után már tényleg nincs tovább!  Ahogy ennek a formációnak  nagyon is van, neve ugyan  SOHAróza, de legyen inkább: MINDIG!!!