SOHARÓZA Kórusimpró-performansz /Kis/Halastókórus MU
Már belépni is jó: ledlámpácskák szentjánosbogár-fényei mellett olvasgatjuk az ismertetőt, szigorúan csak az első oldalt, mivel a továbblapozást engedő csengettyűszó által, magunk is cselekvő részesei leszünk az akciónak. A lényeg a sötét, asz ábrándos homály, amelyre mindig is vágytunk és vágyunk a Zeneakadémia ostoba csillárai alatt... Kezdetben vala a lélegzet, szellők lehelete, lombok zúgása, a szél fuvallata, - de lassúdad moccanásokkal zümmögésbe vált, hangfelhővé tornyosul, kígyózó dallammá válik. Egymásnak felelnek a szólamok, de önmagukon belül is állandóan változó motívumok versengenek. Van szerkezet, a laza körvonalak tág teret biztosítanak a rögtönzésnek, a Kórusimpró-koncerteken csodált módszer egy újabb dimenzióban izmosodik elementáris élménnyé. Nem ismerjük a jávai nyelvet, de boldogan dünnyögjük-suttogjuk együtt a titokzatos szótagokat. Ki nézi már a füzetecskét? Elmerülünk a hullámzó hangok áradatában, egyébként is van mit figyelnünk: az árny-énekesek állandó mozgásban vannak, előttünk, körülöttünk, úgy lebegnek a térben, mintha bennünk élnének. Aztán világosodik, sorba rendeződnek, egyenként mutatják be jellegzetes gesztusaikat, melyek a második menetben már hanghatásokkal is gazdagodnak. Vitustánc, tantrikus sóhaj, halálsikoly, mini-pantomim: mindenki saját kreációjával szerepel, amely végül egyidejű tombolássá csúcsosodik. Elvesztjük kimódolt rációnkat, oksági agyalás helyett beleveszünk a látott-hallott lehetőségek lebilincselő forgatagába. Ahogy a költő mondta: "Nem tudjuk, mi ez, de: nagyon jó..." Végül jön az ernyős bevonulás, az ötlettelen ál-avangárd blődli életmentő záradékaként megismert Sztojanov Georgi-kórusmű hangzik el, méltóbb környezetben, mert nem terheli az a temérdek üresjárat, amely azt a borzalmat elviselhetetlenné tette. A szöveg nagyszerű, lépcsőházi asszociációk, háztartási szószemetek, elgárgyult közhelyek ironikus halmaza, amelyet a szellemes zene, a fénypontok attraktív pulzálása, a ritmus karizmatikus lüktetése varázsol bűbájos finálévá. De még a ráadásnak is van ráadás: egy kis ízelítő a kórusimpró transzcendens világából: szárnyal, ujjong, mordul és dübög, de néha még frenetikusan ütküző fürt-hangzatok is kábítanak..., - ez után már tényleg nincs tovább! Ahogy ennek a formációnak nagyon is van, neve ugyan SOHAróza, de legyen inkább: MINDIG!!!