előadásaink



MINDENÜTT JÓ
Szlengblog-opera

Szemlőhegyi Barlang
2010. február 5,7,12,13.
19.30 és 21 órakor

„Oboázzon lelkünknek a fény” - újra látható az első magyar szlengblog-opera.

A nagy érdeklődés miatt ismét látható az első magyar szlengblog-opera a fővárosi Szemlő-hegyi-barlangban. A Soharóza Kórus és Göttinger Pál rendező közös produkciójára az októberi PLACCC Fesztiválon az összes jegy elkelt. Aki ősszel lemaradt a Mindenütt jó című előadásról vagy újra megnézné, februárban nyolc időpont közül választhat.




kórustagok

Csatádi Ádám
Cserne Klára
Eörsi Sarolta
Földi Bálint
Göttinger Klára
Göttinger Magda
Hajdú Marietta
Halas Dóra / KARNAGY
Hám Bernadett
Jankó Dániel
Juhász Éva
Komlósi Sarolta
Kozma Kriszta
Ligeti László
Lokody Ákos
Murányi Norbert / TITKÁR
Nagy Lilla
Pap Kinga Marjatta
Pribay Veronika
Rácz Dóra
Róna Péter
Simon Júlia
Spilák Zsuzsanna
Szálka Zsuzsanna
Szász Bence
Szintai-Molnár Péter
Tihanyi Benedek
Turchányi Dániel
Turchányi Márton
Vági Péter

VENDÉGEINK VOLTAK ÉS LESZNEK:

Csongrádi Gábor
Göttinger Pál / RENDEZŐ
Madaras Sándor
Polonyi Artemisz
Rácz Nóra
Rubik Ernő Zoltán / ZENESZERZŐ
Szász Barna
Sztojanov Georgi / ZENESZERZŐ
Tóvári Krisztina
Vásárhelyi Gábor
Vesmás Bence

stáb

HANGFELVÉTEL
Madaras Sándor, Murányi Norbert

FOTÓ
Kovács Márton, Mautner Márk, Spilák Zsuzsanna, Tóth Simon Ferenc

VIDEÓ
Fiantok Dániel, Tóth Simon Ferenc

BLOG
Halas Dóra, Lokody Ákos, Szász Barna, Szász Bence

ővelük és őbennük





Soharóza hírfolyam

Szleng vagy nem szleng?

2009.10.11. 20:42 kishalas

Gyakran jutott eszembe az előadás előkészületei alatt, hogy vajon más dolog született-e volna, ha, tegyük fel, nem a szlenghez nyúlunk, hanem egy sosemvolt halandzsa nyelvhez. A nonszensz versek jutottak eszembe, mert mindig is szerettem, ahogy teljes meggyőződéssel el lehet mondani egy sort, aminek egy szavát sem értem. A szavakat nem, de a mondatot mégis. A híres sor „Nézsonra járt, nyalkás brigyók turboltak, purrtak a zepén” Lewis Carrolltól még azelőtt egyértelmű volt számomra, mielőtt elolvastam volna Dingidungi magyarázatait. Eszembe jutott továbbá a Gyűrűk ura, amiben a nyelvtörténész Tolkien szándékosan nyúl az óangolhoz, amikor megalkotja a tündék nyelvezetét. Azt a hatást szerette volna elérni az olvasóknál, hogy ne értsék pontosan a tündéket, mégis ismerősnek, otthonosnak hasson a beszédük. 

Amikor Juhász Kristóftól, a szövegírótól megkaptam a szövegkönyv egy részét, továbbá egy kis rövid eligazítást a történetet illetően, és elkezdtem/elkezdtünk zenei játékokat játszani a szavakkal, a sorokkal, rögtön megcsillant a nyelv zsenialitása. Egyszerűen könnyű volt a játék. Egyértelműen jöttek a zenei megoldások. Érezni lehetett a hangulatot. Ez szerintem leginkább Kristófnak köszönhető. Úgy használta fel a szavakat, hogy értelem nélkül is értelmet nyertek. Én már az előkészületek legelején leszoktam a szótárazásról, mert bár időtöltésnek szórakoztató volt, egyáltalán nem vitte előre a munkát.

Most, hogy bemutattuk a darabot, és látta mindenféle ember, köztük a szlengblog néhány rajongója is (pálinkástul), befészkelte magát valami a gondolataimba. Igen, jól fogalmaz az origo.hu kritikaírója, nem volt célunk bunkónak lenni, nem volt cél a szlengblog-érzést visszaadni. És jól fogalmaz Juhász Kristóf, amikor ezt írja a szinopszisban: „Kórusmű – szlengben. Az ellentét feszültsége önmagában humorforrás. A lehetséges kapcsolatokat kezdtem keresni adott zenei modor és adott nyelvi modor között. Evidencia – közhely –, hogy a kórusmű magasztos, emelkedett, a szleng trágár, roncsolt, a nyelvnek valamilyen »pereme«, »alja«. Mint minden evidencia, ha jobban megkapargatjuk, bizonyos vonatkozásaiban ez is téves.” Na, hát ez volt az úgynevezett Koncepció.

Egy dolgot azonban belátok: bizonyos szempontból kényszerzubbonyt húztunk a magyar szlengre, leborotváltuk őt és jól felöltöztettük, hogy másvalakinek tűnjön, azt mondtuk rá, hogy ez halandzsa, miközben nem az, ez igenis van, létezik, él és virul (bár a donaldkacsázást akkor tényleg Nyelvész Józsi találta ki?). Történetünk és zenénk által szmoking került Gyulabára és világára, megfésültük, megpenderítettük a bajszát, szivart nyomtunk a kezibe, majd betoltuk hintaszéken egy kandalló elé. Aki szereti és ismeri őt, az bizony most szomorú. Ez nem az a Gyulabá, akit ismert.

Lementek az előadások, mi pedig tisztelettel visszaadjuk Gyulabát a családjának, magunknak pedig megtartjuk a G-vitamin-dús szavakból létrejött frenkizős* zenét, mesét.

* Ja, csekkoltam a szlengblog szerinti jelentést, nálunk azonban Frankie a lakás neve, ahol a Soharóza kórus próbálni szokott, és ahol a Mindenütt jó zenéjének zöme született. A dolgok néha véletlenül összeérnek.

/halasdóri/

Szólj hozzá!

Címkék: háttér juhász kristóf mindenütt jó göttinger pali

A bejegyzés trackback címe:

http://soharoza.blog.hu/api/trackback/id/tr261443388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.